numero7

CZÉH ZOLTÁN - EMBERT ENNI

„Ez mi? Mit ír itt?” Fehéringes-nyakkendős alak hajol fölém, orrcimpája akár a nyílhegy. „Maga újságíró?” – kérdi összehúzott szemekkel. Ilyen gyorsan képtelen vagyok szellemességekre: „Nem.” „De ír valamit, igaz? Jól látom?” Ráhunyorog a képernyőre. „Na és… mi lesz benne?” „Ebben? – kérdezek vissza felbátorodva. – Minden.” „Ó.” A fintor akár mosolyként is értelmezhető.Minden egy könyvben? Nyilvánvaló túlzás ez, mégsem hazudik a regénybeli író. Valóban minden hívószóvá válik az Embert enni oldalain, szeretet és gyűlölet, csömör és vágyakozás, férfi és nő, íráskényszer és alkotói válság. A különálló részek egymást erősítve szervesülnek egyetlen nagy egésszé, szerelmes történetté és művészregénnyé, minimalista látleletté és posztmodern tükörjátékká, megrázó véggel – ami a maga sajátos módján persze felemelő hepiend is egyben…Veszélyes élmény belemerülni Czéh Zoltán szövegtengerébe, veszélyes ÉS kihagyhatatlan. „Nem beleloccsanni felhevült testtel, de nem is pipiskedni: szép egyenletesen,..

• CZÉH ZOLTÁN SZÉPIRODALOM PRÓZA