numero7

Az Élet Föltételes Megállóhelyén - Színművek A Xx. Század Első Évtizedeiből - Druzsin Ferenc

"A XX. század eleje.Mintha mozdulna a vidéki Magyarország: ki vonaton, ki hajón, „ki csak gyalogjába”. Föltételes megállóhelyről föltételes megállóhelyre, ahogy Kosztolányi írta.Juhász Gyula „utasa” Amerikából jön: üres kézzel, a semmire (Szép csöndesen). Móricz faluja eseményeket akart, helyben járás lett az eredmény (Sári bíró, Falu). Tömörkény emberei „föltételes megállóhelyeken” várakoznak: földbe vájt üregekben (Barlanglakók), vízparton (Szelet hevernek), világszélen (Az utas). Barta Lajos baranyai földijei két megálló között keresik az életet (Tavaszi mámor, Zsuzsi, Örvény), ám akinek „Macskazugban” jelölt utcát az élet, „föltételes megállóhelyre” sem számíthat (Szerelem). Kassák öreg tollfosztói a decemberi hó és a tollpelyhek fehér gyászába öltözötten számlálgatják az óranegyedeket minden éjféli órán. Félnek, minden évben elmegy közülük valaki (Fehér éjszakák). Az Isten báránykái egy tébolyda „csendes őrültjeinek” avantgárd színpada, ahol élőhalottak imbolyognak abszurd álmaik körül. Szép Ernő hőse, Balogh Kálmán (Patika) segédnek jött a laposladányi gyógytárba. A pesti vonatról szállt le, s mintha Szép Ernő „programjával”: „Kérem, én még nem játszottam, / (…) Játszani szeretnék mostan.” Bálokat vár, hölgyekről álmodik. Laposladányban…" ..

Druzsin Ferenc EGYÉB Napkút Kiadó