numero7

Darabjaim - Galkó Balázs

„…ami van, széthull darabokra.” (J.A.)Amik itten, ebben a könyvben kerekednek, az én széthullottaim. A MÚLTnak nem is olyan MÉLYSÉGESEN MÉLY KÚTJÁból emelkednek fölfelé, a FÉNYRE DERÜLve meg szeretnék mutatni magukat, s a darabokból összeálló emberalakot. Színész voltam-vagyok, s az ilyenféle embereknek élethatározói a DARABok, hisz’ színDARABokban játszanak, ám színpadi léte, játéka nem azonos a nem színpadival. Tudom, sok ez így együtt, bonyolultan hangzik (óh, én hülye, „hallható” nem, hisz „csak” látható) de az élet mán’ csak így szerveződött, így van összerakva bennünk velünk, belőlünk. Sokan, sokat, sokfélét gondoltak, s írtak erről. És: „Ment-e /A könyvek által a világ elébb?” S merre, mi az „elébb?” Fejtörő! Töröm is a fejem, no meg a tiedet is. Tudom, sok, és bonyolultnak tetsző ez így. Fejtörő játék. Játék lesz ez a könyv is, akár a puzzle RADABJAi, ezek is – mint majd az én oszladozó sejtjeim – összeállnak, földdé, életté, rovarrá, fűvé, valamivé. „Szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát…” (Galkó Balázs) ..

Galkó Balázs TÁRSADALOMTUDOMÁNY MEMOÁR,NAPLÓ,INT Noran Libro Kiadó